Részletek
A pumi a kilenc őshonos magyar kutyafajta egyike, amely elsősorban terelő- és pásztorkutyaként vált ismertté. Kialakulása a 17–18. századra tehető, amikor a magyar pásztorkutyák más európai terelő- kutyákkal kereszteződtek. Közepes termetű, izmos, mégis könnyed felépítésű kutya, amelyet élénk mozgás és rendkívüli ügyesség jellemez. Jellegzetes megjelenését göndör, tincses szőrzete, megnyúlt feje és előrebicsakló végű, felálló füle adja. Éber, bátor és fáradhatatlan munkakutya, amely kiválóan alkalmas a nyáj terelésére és őrzésére. Gyors helyzetfelismerésének és határozott fellépésének köszönhetően a nála jóval nagyobb haszonállatokkal szemben is magabiztosan dolgozik. Rendkívül intelligens, tanulékony és játékos, ezért napjainkban a különféle kutyás sportokban is eredményesen szerepel. Gazdájához erősen kötődik, ugyanakkor élénk természetéből fakadóan rendszeres mozgást és következetes foglalkozást igényel. A fajta változatos színekben fordul elő, leggyakrabban szürke, fekete, fehér vagy fakó színű egyedeivel találkozhatunk. A pumi nemcsak a magyar pásztorkultúra értékes öröksége, hanem különleges megjelenésével és sokoldalú képességeivel világszerte megbecsült magyar kutyafajta.
Előlap: Az emlékérme előlapján egy pumi félalakos ábrázolása látható. Az előlap szélén, fent, köriratban a „MAGYARORSZÁG” felirat, a pumi ábrázolásától jobbra, négy egymás alatti vízszintes sorban az „5000” értékjelzés, a „FORINT” felirat, a „2026” verési évszám és a „BP.” verdejel olvasható.
Hátlap: Az emlékérme hátlapján egy álló és egy rackajuhnyájat terelő pumi egészalakos ábrázolása látható, füves pusztai környezetben. A hátlap szélén, fent, vízszintesen a „PUMI” felirat olvasható, az álló pumi ábrázolásától jobbra, lent – a füves puszta ábrázolásába illesztve – Imrei Boglárka tervezőművész mesterjegye látható.
