A kuvasz az egyik legismertebb magyar kutyafajta. Eredetileg pásztorkutyaként, valamint a hegyvidéki területeken használták a nyájak védelmére. A fajta valószínűleg az Ázsiából érkező pásztorkutyák leszármazottja és az ősi magyar törzsek, mint például a honfoglaló magyarok hozhatták magukkal a Kárpát-medencébe. A kuvasz nemcsak Magyarországon, hanem a környező területeken is ismert volt, de a magyarok különösen nagyra értékelték a fajtát és az évszázadok során az egyik legfontosabb kutyafajtává vált. A kuvaszoknak a mai napig nagy szerepük van a magyar kulturális örökségben és a magyar pásztorkultúra szimbólumaként tekintenek rájuk. A kuvasz egy erős, hűséges és aktív kutya, megfelelő kiképzéssel és figyelemmel ideális családi társ. A kuvasz nevelése különleges odafigyelést és türelmet igényel, mivel ez a kutyafajta intelligens és független, de ugyanakkor makacs is lehet. A nevelés során fontos, hogy a gazda határozott, következetes, de szeretetteljes legyen. A kifejlett kan kuvaszok testsúlya 50-70 kg között mozog, de a legtöbb kutya inkább a 60 kg körüli súlyt éri el. A szukák általában kisebbek, testsúlyuk 40-60 kg között változik.

Az erdélyi kopó ősi magyar vadászkutyafajta, amelyet a környezeti tényezők és a vadászati igények alakítottak és a vadász-tenyésztők nemesítettek ki. Fénykora a középkorra tehető, amikor is a királyi és főúri udvarok kedvelt vadászkutyái voltak az agarak és vizslák mellett. Az akkori jellegzetes, változatos terepviszonyoknak köszönhetően két típusát tenyésztették, a hosszúlábú és a rövidlábú erdélyi kopót. A két típust jellemzően együtt tartották. Típusok között az eltérés nagyságban, színben, szőrben mutatkozik. A hosszúlábú alapszíne fekete, cser és fehér jegyekkel, szőre hosszabb és sűrűbb. Alkalmazása döntően nagyvadra (vaddisznó, szarvas, bölény, medve, stb) történt. A rövidlábú színe jellemzően sárgásvörös. Főleg kis ragadozókra, nyúlra, zergére alkalmazták. A szertelen „kopászat” következtében a falkavadászat betiltásra került, így a kopók tenyésztése háttérbe szorult. Az erdélyi kopó természeténél fogva falkavadászatra alkalmatlan, 2-4 kopó vadászik egyszerre, jellemzően egymástól független, így a kopózásra, – vaddisznó hajtásra – tovább is alkalmas volt. Ennek ellenére a XX. század elejére a populációja lecsökkent. A háború végén bekövetkezett társadalmi, gazdasági és főleg politikai környezet változása következtében a fajta nemkívánatossá vált, a kipusztulás szélére sodródott. Újratenyésztése 1968-ban kezdődött elég viszontagságos körülmények között. Mára a fajta stabilizálódott, de a veszélyeztetett kategóriába tartozik! Az erdélyi kopó jóindulatú, bátor, kitartó, igénytelen, intelligens, könnyen tanítható, önálló, konokságra hajlamos. Rendkívül jó tájékozódási képességű. Törzsének arányai, fejformája, nyaktartása, erős és izmos végtagjai, farok tűzése és tartása a közép-európai kopótípusra jellemző. Az erdélyi kopó felépítése a hosszútávfutáshoz alkalmazkodott. Ragadozók elleni gyűlölete szenvedélyes. Kitűnően és kitartóan hajt és állít. Gazdájához ragaszkodik, ha kell meg is védi.

A mudi céltudatos tenyésztése Fényes Dezső balassagyarmati múzeumigazgató nevéhez fűződik, aki néprajzi gyűjtőútjai során vásárolt néhány ragyogó szőrű, felálló fülű, igen értelmes és tanulékony egyedet az akkor még nem ismert fajtából. Tenyészteni kezdte őket, majd 1936-ban a tenyészállatvásáron bemutatta kutyáit, és benyújtotta a fajta első standardját. A második világháború végére szinte teljesen kipusztult a fajta, feltámasztása a semmiből kezdődött újra. Újabb standardja, amelyet Balássy Zoltán alkotott meg és az FCI is elfogadott, 1963-ból származik. A fajta törzskönyve ma is nyitott, hiszen időről időre kerülnek elő eddig nem ismert típusos egyedek. Sokáig a fajta fenntartása volt a cél, hiszen a mudit érthetetlen közöny vette körül, és csak néhány fanatikus mudirajongónak köszönhető, hogy a számos jó tulajdonsággal rendelkező fajta fennmaradt. A mudi – főleg a különféle, régóta kitenyésztett fajtákkal összevetve – első pillantásra egyszerű keveréknek tűnhet. Szőre rövidebb, mint a többi pásztorkutyáé, könnyen tanuló, intelligens állat. Tulajdonképpen bármely színben előfordulhat, de a standard nem ismer el minden színváltozatot. A leggyakoribb a fekete szín, de van vörös, barna, fehér, fakó és hamvas (kékes árnyalatban játszó). Azonban sokak szerint a legszebb, legkülönlegesebb színváltozat a cifra, a szürke alapon feketével spriccelt, amelyet Fényes Dezső a mudi legeredetibb színváltozatának tart. Magyarországon a mudik ma nagyon elterjedt munkakutyának számítanak. Különböző haszonállatok csordáit őrzik a marhától, juhoktól kezdve a lovakig. Az önálló kisegítők reggelente egyedül terelik ki a sertéseket vagy a libákat a legelőre, ahol felügyelik, majd este vissza is terelik őket. Az őrizendő állatokat tekintettel és hangadással tartják ellenőrzésük alatt. Magyarországon kívül ritkán találkozni ennek a sokoldalú fajtának a példányaival.

A Magyar pásztor- és vadászkutya-fajták” bemutató tematikus sorozat 3. tagja, A magyar agár származása időszámításunk előtti harmadik évezredre vezethető vissza. A Kárpát-medencébe a honfoglaló magyarokkal érkeztek, akik vadászatra használták őket. Az első emlékek a magyar agárról Szent István idejéből származnak,amikor az agarászat igen népszerű sport volt, ahogy a későbbiekben Hunyadi Mátyás korában is. Mátyás király maga is gyakran töltötte agaraival az idejét, általában lóháton indult velük vadászni. A király halála után, az ország három részre szakadásával az agarászat hanyatlani kezdett. A későbbiekben, a reformer gróf Széchenyi István tette újra népszerűvé az agarászatot, a magyar agárból pedig nemzeti kutya vált. Az agárversenyek akkoriban különleges, előkelő társadalmi eseményeknek számítottak, és ezzel párhuzamosan folyamatosan alakultak egyletek, amelyek a fajtával és a velük való vadászattal foglalkoztak. A második világháború után a fajta szinte teljesen eltűnt. 1963-ban egy Mátyás királyról szóló fi lm forgatása során kerestek magyar agarakat. Ebben az időben viszont a fajta rendkívül ritkaságnak számított. A fi lmhez Szigethy Kálmán természetfi lmes és vadász bukkant néhány példányra, akinek köszönhetően a magyar agár Magyarországon és Európaszerte is elterjedt. 2004-ben az összes hazai kutyafajtát, köztük a magyar agarat is nemzeti kinccsé nyilvánította az Országgyűlés, 2017-ben pedig Hungarikummá emelték.

A magyar pásztor- és vadászkutyafajtákat bemutató sorozat legújabb tagja! A komondor elõfordulása a Kárpát-medence területén a honfoglaló õseinknek köszönhetõ. A vándorlásaik kapcsán állatállományuk védelmében döntõ szerep hárult a kutyákra. A komondorok elsõdleges feladata a terület õrzése volt úgy az emberi, mint a vadonélõ ragadozók kártétele ellen. Elsõsorban tekintélyt parancsoló megjelenésüknek, a megvesztegethetetlen, bátor viselkedésüknek köszönhetõen vívták ki az állattartó pásztorok, juhászok megbecsülését. Felnõtt korukra „energiatakarékossá” válnak, keveset mozognak, nem ugatnak, de ha szükséges halált megvetõ bátorsággal állnak az ember szolgálatába.